Minden.

Most már hivatalosan is együtt élünk. November elsején költözött ide, akkor hozta át minden cuccát, de már az előtte lévő 3 hétben (ahogy én is beköltöztem ide, az új lakásba) is minden áldott este itt aludt velem. Nem is volt kérdés, hogy ideköltözzön-e vagy sem. Nem is igazán tudnám és akarom elképzelni nélküle a napjaimat.
Néha bűntudatom van, mert néha nagyon nyűgös és hisztis tudok lenni. És hogy majd kiszeret belőlem. De látom hogyan néz rám. Valószínűleg ugyanígy nézhetek rá én is. Úgy érzem, hogy ilyen szerelem nem adódik minden sarkon. Szóval próbálom megbecsülni, hogy mindig olyan maradjon, mint amilyen most, vagy még jobb.

Még mindig csak nyálas verzióban tudom leírni a kapcsolatunkat. Bármi van is, mindent megbeszélünk, napról napra ismerjük meg egymást. A családom is kedveli. Engem nem kedvel az ő anyukája, de ő azt mondta, hogy nem érdekli. Ő szeret úgy ahogyan vagyok és ez a legfontosabb és ebben végül is igaza van maximálisan. Ha ő szeret, nekem az elég. 🙂 Fura érzés, hogy mindig minden pillanatban vágyom a közelségére, ha úgy van, még alváskor is inkább fekszek kényelmetlenül, csak hozzábújhassak vagy öleljen át.

Na jól van, befejeztem 🙂